GENEZIS

Csöndes, nyugodt víztükör előtt ülök.
A mélybe nézek, örvénylik odalent.
Kavicsot veszek kezembe, sima, fényes.
Hűvössége csontjaimig árad.
Messzire hajítom.
Fölborzolja a vizet, majd visszatér a béke.

Keresem arcom a víztükörben.
Mások néznek vissza rám:
nagyapám, nagyanyám; lepergett századok, ezredévek.
A teremtésig látok.
Sorsom fényképezőgépet adott kezembe.